plecsni (1)

Mercè Rodoreda:

Törött tükör

Egy katalán nagypolgári család három nemzedékének sok szálon futó keserű története, melynek hátterében felsejlenek a katalán és a spanyol történelem fő eseményei a XX. század első felében.

Rövid tartalom

A Törött tükör családregény, a Valldaura család történetét mutatja be három generáción keresztül. A történet XVIII. Alfonz monarchiája idején indul, és a Franco-korban ér véget.

Teresa Goday egyszerű lány, mégis férjhez megy (a nála jóval idősebb) előkelő úrhoz, aki kiemeli a halpiacról, fényt, nevet és gazdagságot hagy rá a halála után. Teresa nagyon vonzó – bizonyos értelemben ez a tulajdonsága az, ami őt az élete során legfőképp jellemzi – úgy tűnik, a férfiak mindig beleszeretnek. A fiatal (és gyönyörű) özvegy Teresa találkozik Salvador Valldaurával – és elkezdődik a nagy családi saga..

Egyetlen lányuk, Sofia Eladi Farrisollal köt igen boldogtalan házasságot. Két fiuk születik, Ramon és Jaume, de velük él Eladi korábbi kapcsolatából származó lánya, a gyönyörű Maria is.

Ez a bonyolult család abban a villában él, melyet Salvador Valladura friss házasként vásárolt Teresának, ahol a közös életük elkezdődött és ahol véget is ért. Végig szolgálók veszik őket körül, köztük az az Armanda, aki soha nem hagyja el őket; élete összefonódik a család és a villa hosszú történetével.

A könyv három részre oszlik, mindegyikben több fejezettel. Minden fejezetet egy-egy szereplő szempontjából egyes szám harmadik személyben mesél el az író, legyen ez a szereplő családtag vagy kívülálló. Így lesz ez a könyv igazán intenzív; lehetőségünk van minden szereplő mentalitását, érzéseit megismerni anélkül, hogy túl sok információval árasztanának el bennünket. Ezen a technikán keresztül Rodoreda azt is tökéletesen szemlélteti, hogyan élünk mind a múltban, mind a jelenben, mivel a karakterek folyamatosan összekapcsolják a történéseket a korábban történt eseményekkel. A dolgok folyamatosan változnak, de mindeközben változatlanok is.

A könyv végén egy jelenetben Armanda elejt egy tükröt, és az összes törött darabban látja a Valldaura családdal folytatott hosszú életének darabjait – az embereket, az összes fájdalmat és bánatot, az örömöt és a boldogságot, szomorúságot. Az élet oly sok darabból áll, jókból és rosszakból, néha lehetetlen őket összeilleszteni. A regény fontos részei azok, amikor egy-egy szereplő visszatekint a múltba, emlékszik az elveszett szeretetre, ellopott pillanatokra, az ifjúságra. Rájön, hogy értelmetlen azt gondolni, hogy az élet egy bizonyos út, mert mindig minden mégis úgy történik, ahogy lennie rendeltetett. Még ha a darabok nem is illeszkednek egymáshoz, mindegyik érhet valamit.

A Törött Tükör kissé szomorú, kissé pesszimista, mégis nagyon szép könyv. A nyelvezete gyönyörű még fordításban is, minden karakter kiteljesedik, függetlenül attól, hogy a család tagja-e vagy sem. Ez a regény puszta költészet és romantika, csodálatos képekkel teli. Minden jelenet háromdimenziósnak hat, szinte érezni a mediterrán forróságot és hallani a szélben susogó babérbokrokat.

Mercè Rodoreda

1908 Barcelona - 1983 Girona

Mercè Rodoreda  a spanyol polgárháború utáni irodalom legfontosabb regényírója. Ő a legelismertebb katalán regény, a Diamant tér (1962) szerzője, melyet eddig több mint húsz nyelvre fordítottak le, és amelyet a kritikusok a polgárháborút követő legjobb katalán regénynek tartanak.

Karrierjét rövidebb történetek írásával kezdte, részben a boldogtalan házassága előli menekülésképpen. Ezeket négy regény követte, amelyeket később következetesen nem vállalt fel, tapasztalatlan író műveinek érzett és így is kezelt. Ezek között a könyvek között jelent meg az Aloma című műve (1938), amelyért később Crexells-díjat kapott – ezt a könyvet is folyamatosan javította, átdolgozta, elégedetlen volt vele. A spanyol polgárháború kezdetekor Generalitat (Autonóm Kormány) Propaganda Bizottságában és az Institució de les Lletres Catalanes intézetben dolgozott, majd száműzetésbe ment. Franciaország különböző részeiben lakott, később Genfben telepedett le.

Itt szakította meg a húsz éves írói csendet: a Vint-i-dos contes (1958, Huszonkét történet) című novelláskötettel jelentkezett, amelyért megkapta a Víctor Català díjat. A novellák elsősorban a menthetetlenül kudarcba fulladó férfi-női kapcsolatokról szólnak. Az El carrer de les Camèlies regénye (1966) elnyerte a Sant Jordi, a Kritikusok és a Ramon Llull díjakat.

Az 1960-as évek közepén visszatért Katalóniába, Girona közelében, Romyà de la Selva faluban élt haláláig. Itt alkotta utolsó műveit, a Mirall trencat (Törött tükör, 1974) című regényt, a Viatges i flors (Utazások és virágok, 1980) című novelláskötetet, és utolsó befejezett regényét, Quanta, quanta guerra… (Mennyi sok háború…, 1980) címmel. 1980-ban a Kritikusok Díjával és a Katalán Irodalmi Becsület Díjjal tüntették ki.

Stílusát, költői, szimbólumokkal teli, személyes hangvételű prózáját, amely jelentős hatással volt a későbbi katalán írónemzedékre is, többször hasonlították Virginia Woolféhoz, akit ő maga is nagyra tartott.

Tiszteletbeli tagja volt az Associació d’Escriptors en Llengua Catalana-nak (Katalán Nyelven Írók Szövetsége).

vélemények

a könyvről

Client Photo
Giulia

“Igazán szépen megírt regény (Tomcsányi Zsuzsanna fordítása remek, mint mindig), érdekes, hogy töredékekből, pillanatképekből épül fel egy család története, amelyen számtalan tragédia, sötét titok vonul végig. Tetszett, hogy a történelem csak a háttérben sejlik fel, inkább csak a ház, a kert változásai, a személyzet cserélődése érzékeltetik az idő múlását.”

Client Photo
JOXER

"Egy lassú, néhol melankólikus történet, melyet ha megfilmesítettek volna, akkor tökéletesen illett volna Ingmar Bergman életművébe, a lassan hömpölygő fekete-fehér filmjei közé, mint amilyen „A Nap vége”."

Client Photo
Színek

“Gyönyörű kert, kastély öleli körül a három nemzedék történetét, de szúrós szagot áraszt annak megszerzésének, megtartásának széthullásának módja. Szépen leírt történet, érződött, íróját is elbűvölte a ház, a sokat látott kert. Sajnos engem olvasás közben végig bosszantott, számomra az írónő nem tudta, de talán nem is akarta elfedni ezeket az önző, csak magukkal törődő embereket.”

A Katalán Könyvtárról

A L’Harmattan Kiadó Katalán Könyvtár sorozatában eddig tizenhét kötet jelent meg.

A sorozat, melyet Déri Balázs és Faluba Kálmán szerkeszt,  1997-ben indult egy kétnyelvű költészeti antológiával (Ész és mámor. XX. századi katalán költők), amely 32 alkotó 61 versét tartalmazza. A kötet a nyelvterület egészéből merít (a szerzők közt van katalóniai, valenciai, baleár-szigeteki, francia-katalóniai, sőt, algherói is), és tartalmas utószó zárja. Ezt az első kötetet 2004-ig hat másik követi: egy novella-gyűjtemény; két dráma-antológia; egy háromnyelvű (katalán, spanyol, magyar) válogatás Ausiàs March verseiből; egy középkori anonim, szerelmi témájú, a török által uralt Balkánon játszódó kisregény; Jesús Moncada (1941-2005) regénye, a Folyók városa. Ez után a biztató kezdet után az Íbisz Könyvkiadó által gondozott sorozat  csak 2011-ben jelentkezik a nyolcadik, immár a L’Harmattan által kiadott kötettel, egy újabb, csakis kortárs szerzőket bemutató novellaantológiával. Ettől kezdve a kötetek lényegében évenként követik egymást, megőrizve a sorozat műfaji sokszínűségét. Erősödik az a szándék is, hogy az egyes köteteket tájékoztató, ugyanakkor tudományos igényű tanulmányok zárják.

A sorozat következő kötetében Pere Calders (1912-1994) sokszor groteszk novellái kerülnek sorra. A távolabbi tervek közt szerepel egy Llull-antológia és egy XV. századi lovagregény kiadása. A szerkesztők nem zárják ki a monumentális Tirant lo Blanc néhány részletének a lefordítását sem.

Katalán Könyvtár 

A L’Harmattan Kiadó gondozásában

Sorozatszerkesztők:

Déri Balázs és Faluba Kálmán

Kapcsolat

  • Tel.: +36-1-267-5979
  • Mail : harmattan@harmattan.hu
  • Könyvesbolt: 1053 Budapest, Kossuth Lajos utca 14-16

Links

©2020. All Rights Reserved.